Radnóti Miklós: {Auf lautem Palmenbaum} ([Zsivajgó pálmafán] in German)

Zsivajgó pálmafán
ülnék legszívesebben,
didergő földi testben
kuporgó égi lélek.

Tudós majmok körében
ülhetnék fenn a fán
és éles hangjuk fényes
záporként hullna rám;

tanulnám dallamuk
és vélük zengenék,
csodálkoznék vidáman,
hogy orruk és faruk
egyforma kék.

És óriás nap égne
a megszállt fák felett,
s szégyenleném magam
az emberfaj helyett;

a majmok értenének,
bennük még ép az elme, -
s talán ha köztük élnék,
nekem is megadatnék
a jó halál kegyelme.

1944. április 5.

Auf lautem Palmenbaum
würde am liebsten sitzen,
im kalten Erdleib zittern
als himmlische Seele.
 
Im gelehrter Affenkreis
könnte auf dem Baum sitzen
und ihre scharfen Stimmen
würden auf mich spritzen
 
lernte das Lied trostlos
und sang ich wie ein Pfau,
zusammen würden wundern,
dass ihre Nasen und Popos
sind alle Blau.
 
‘d als die Sonne riesig wär’
über den Bäumen halt,
‘d ich würde mich schämen
anstelle der Menschheit;
 
Die Affen verstehen es
der Geist noch voll mit Lobes, -
‘d wenn ich mit ihnen lebe,
würde auch mir gegeben
die Gnade des guten Todes.