Radnóti Miklós: Torsdag (Csütörtök in Norwegian)

New-Yorkban egy kis szállodában

hurkot kötött nyakára T,

ki annyi éve bolyg hazátlan,

tovább bolyonghat-é ?

Prágában J M ölte meg magát,

honában hontalan maradt,

P R sem ír egy éve már,

talán halott egy holt gyökér alatt.

Költő volt és Hispániába ment,

köd szállt szemére ott, a bánaté;

s ki költő és szabad szeretne lenni,

egy fényes kés előtt kiálthat-é ?

Kiálthat-é a végtelen előtt,

ha véges útja véget ért;

a hontalan vagy láncon élő

kiálthat-é az életért ?

Mikor harapni kezd a bárány

s a búgó gerle véres húson él,

mikor kígyó fütyül az úton,

s víjjogva fújni kezd a szél.

1939

I New York, på eit ynkeleg hotell,

der hengde T. seg i ei snor.

I mange år han flakka vide om,

ein fredlaus vandringsmann på denne jord.

I Praha tok M.J. sitt unge liv,

ein heimlaus i sitt eige fedreland.

R.P. har vore stum det siste år,

hans røter visna, døydde også han?

Han var poet og drog til Spania,

med blikket slørd av sorg og tåredis.

Den som er diktar og vil vere fri,

kan han vel rope under stål og is?

Kan han vel rope framfor æva vid

når alle livsens vegar brått tek slutt?

Kan den som ligg i lenker, lyst i bann,

la songen stige som ein freds-salutt?

Når lammet viser tennene og bit,

og turteldua mettar seg på blod,

når slangen vislar på ein stille veg

og vinden hyler over aude mo.

26. mai 1939