This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Radnóti Miklós: Usiljeni marš (Erőltetett menet in Serbian)

Portre of Radnóti Miklós

Erőltetett menet (Hungarian)

Bolond, ki földre rogyván      fölkél és újra lépked,

s vándorló fájdalomként      mozdít bokát és térdet,

de mégis útnak indul,      mint akit szárny emel,

s hiába hívja árok,      maradni úgyse mer,

s ha kérdezed, miért nem?      még visszaszól talán,

hogy várja őt az asszony      s egy bölcsebb, szép halál.

Pedig bolond a jámbor,      mert ott az otthonok

fölött régóta már csak      a perzselt szél forog,

hanyattfeküdt a házfal,      eltört a szilvafa,

és félelemtől bolyhos      a honni éjszaka.

Ó, hogyha hinni tudnám:      nemcsak szivemben hordom

mindazt, mit érdemes még,      s van visszatérni otthon;

ha volna még! s mint egykor      a régi hűs verandán

a béke méhe zöngne,      míg hűl a szilvalekvár,

s nyárvégi csönd napozna      az álmos kerteken,

a lomb között gyümölcsök      ringnának meztelen,

és Fanni várna szőkén      a rőt sövény előtt,

s árnyékot írna lassan      a lassú délelőtt, -

de hisz lehet talán még!      a hold ma oly kerek!

Ne menj tovább, barátom,      kiálts rám! s fölkelek!

 

Bor, 1944. szeptember 15.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://mek.niif.hu/01000/01018/

Usiljeni marš (Serbian)

Lud je ko se sruši     pa ustane posle stanke

i s bolom skitničkim     pokrene kolena, članke,

pa ipak ide dalje,     na krilu sulude pesme,

zalud ga mami jarak,     ostati ipak ne sme,

i pitaš li ga zašto?     daće ti valjda odgovor škrt,

da žena ga čeka i      neka mudrija smrt.

Al ipak lud je svako     ko se nada boljoj smrti;

nad domom mu se     davno još samo vetar vrti, 

zid je već porušen,     polomljen šljivik leži,

i od strave noć se     nad domom mu ježi.

O, kako bih verovati     mogo da nije samo kratak

san sve to što vredi     i da ima dom za povratak;

o, kad bi ga bilo!     i ko negda na svežoj verandi

zujale bi pčele mira     dok se pekmez hladi,

a baštu bi oblio     umirućeg leta hod,

međ granjem bi se     ljuljao zreli, goli plod,

čekala bi me Fani     pred plotom tim što peva,

i padale bi senke     tromoga popodneva

sve će to možda biti!     mesec je visoko propet!

Ne  prolazi, prijatelju,     zovi me! ustaću opet!



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://feherilles.blogspot.hu

minimap