This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Rakovszky Zsuzsa: Le difficoltà ad addormentarsi (Az elalvás nehézségei in Italian)

Portre of Rakovszky Zsuzsa

Az elalvás nehézségei (Hungarian)

Leőrölve a nap; de a falak merő
imbolygás, mozgalom: sugárküllőket ont
a csillár, plafonra vetítve az üveg
redői, ráncai; a belső fénykörön
rovarok pont-koszorúban nyüzsögnek,
vagy nagy árnyuk a fény zónáin átlobog.

Ablaktábla: szürkés vizekben szén szoba.
Inog a lámpa izzása-vesztett ikre,
sík fekete formák ködlenek, mintha holt
maradék emlékezetében. Eleven
húsomon a villany izzadt nejlont bizserget,
olvasztgatja, káprázik; selyemcukor.

Óralap világít: nem merek elaludni.
Álmom helyiségeiben vár a halott:
a díványon kuporog szokott helyén,
vagy menni készül: igazgatja kötött
szoknyáját, a bélést zizegve a harisnya
megszívja. Ajkát festi, szemöldökét,

vagy könyvét keresi, kötőtűs kosarát.
Pillantását kerülöm: meg ne tudja...
hajnalra szélsodorta papír lesz, üres ruha.
Újra és újra jön, ahányszor szaggatott
álomba szédülök, melyből újra és újra
felver a villámlás: a foszfor égre
kidűlő, ablakomban vakító cikcakk profil.



PublisherRakovszky Zsuzsa: Hangok, Cserépfalvi Kiadó, Budapest, 1994

Le difficoltà ad addormentarsi (Italian)

La giornata volge alla fine, le pareti son mero
beccheggio, movimento: il lampadario irradia
raggi di luce, proiettando sul soffitto le pieghe
e le rughe del vetro, all’interno del cerchio
luminoso insetti brulicano, o le loro ombre
grandi fluttuano attraverso le zone di luce.
 
Imposta: stanza di carbone nelle acque grigie.
Oscilla l’incandescenza del lampadario - 
gemella perduta, si percepiscono piani forme
nere, come nei residui ricordi dei morti. Sulla
mia carne vivida la luce vellica il madido
nylon, lo scioglie, travede: zucchero satinato.
 
Il quadrante dell’orologio è illuminato: non oso
addormentarmi. La morta m’attende nei luoghi
del mio sogno: sta accovacciata sul divano
al suo solito posto, o s’appresta a partire: sistema
la sua gonna fatta a maglia, frusciando, la calza
trattiene la fodera. Dipinge le labbra, le sopracciglia,
 
cerca il suo libro, il cestino da porta lavoro. Evito
il suo sguardo: che non venga a sapere…all’alba
sarà carta portata dal vento, vestito vuoto.
Ma torna di continuo, ogni volta, che precipito in un
sonno irregolare, da cui a tratti, di soprassalto, mi
svegliano i lampi: un profilo zigzag nella mia finestra
accecante, proiettato sul cielo fosforescente.
 
 
 



Uploaded byCikos Ibolja
Source of the quotationsaját

minimap