Reményik Sándor: La concezione della croce (A kereszt fogantatása in Italian)
|
|
A kereszt fogantatása (Hungarian)A Szentlélek nagy fergeteg-köpenyben A Libanonra szállott. A Libanon csúcsán egy cédrus állott. Törzse obeliszk, feje korona. A Szentlélek ráharsogott: Te fa! Máriától, a Szűztől most jövök, Csirázik immár az Isten fia, És áldott ő az asszonyok között. Most rajtad a sor: im, vihar-kezemmel Megáldalak: légy terhes a kereszttel! Légy te is áldott minden fák között, Érezd, hogy nő benned a feszület,
Éveid: a Megváltó évei, Míg utatok egykor összevezet. Rajtad csorogjon végig Krisztus vére, Kidöntve majd magányod vadonából Állítsanak a világ közepébe. Ott állj majd minden árva faluvégen, Ott függj a cellák kietlen falán, Ős-fádnak ezer apró másaképen. Forgácsolódj szét millió darabra, A Szabadító tekintsen le rólad Millió megbilincselt életrabra,
A Szentlélek nagy fergeteg-köpenyben Tovazúgott a Libanon felett, Zúgásában ezer fa reszketett, Ordító erdőn ment harsogva át, Csak egy fa értette meg a szavát, - Lehajlott óriási koronája: Kereszt-sorsának megadta magát.
Kolozsvár, 1928. március 1.
|
La concezione della croce (Italian)Lo Spirito Santo nel mantello vorticoso Sul Libano s'era disceso. Sulla cima di Libano si stava un cedro. Il suo dorso era d'obelisco, corona il suo capo. Tu, albero! - lo Spirito Santo gli ha tuonato. Sto ora venendo da Maria, dalla Vergine. Il figlio di Dio sta già generando, E lei è benedetta tra le femmine. Ora tocca a te: ecco, con la mia mano-tempesta Ti benedico: sii gravoso dalla croce! Sii anche tu benedetto tra tutti gli alberi. Senti dentro di te crescere la croce,
I tuoi anni: sono gli anni del Salvatore, Finché una volta non s'incontra le vostre strade. Da te scenda il sangue di Cristo, Abbattendoti dalla foresta del tuo isolamento Ti mettano all'epicentro del mondo, Poi sta' là al confine di tutti orfani paesi, Pendi là nelle celle dalle vuote pareti, Come il piccolo alter ego del tuo albero-avo, Disfattiti ovunque in milioni di pezzi Il Salvatore da te giù guardi Verso i mille prigionieri di vita incatenati.
Lo Spirito Santo nel mantello vorticoso Con rumore sopra Libano ha sorvolato, Dal suo soffio mille alberi avevano tremato, Attraversava tuonando il bosco strillante, Ma soltanto un albero capiva le sue parole. S'era inclinata la sua corona gigante Si era arreso alla sua croce-sorte.
|
