Reményik Sándor: Never again (Többé sohasem in English)

Szívembe béke, s könnyű, tiszta csend.
A szavam nem döccen, de száll és cseng.
 
A mosolyom, tudom, jól áll nekem.
Nem ül torzszülöttként a képemen.
 
A világ arany és az Isten jó.
S visz egy magamtól eloldott hajó.
 
Nyílnak tündöklő, mély kristály-egek.
Pedig be egyszerűn beszélgetek.
 
Szemben velem egy fiatal leány,
Fény s figyelem dereng a homlokán.
 
Nem tudja, hogy elfogta a nagyot:
Esztendőben csak egy-pillanatot.
 
Mikor nincs bennem béna, vak zavar,
S érzem: ilyennek az Isten akar.
 
Először lát ma engem ez a lány,
És fény és figyelem a homlokán.
 
Szívembe boldog, könnyű, tiszta csend.
A szavam gáttalanul száll és cseng.
 
S belül hang nélkül így esedezem:
Ne találkozzunk többé sohasem.
 
 
1933 október 2

Peace in my heart and light, clean silence
My word don't tumble, but soars and clangs.
 
My smile, I know fits me just fine
Doesn't sit on my face as a gargoyle.
 
‎The World is gold and God is good
And I'm taken on my boat unbound.
 
Shimmering deep crystal-skies open.
Yet, just how simple I am talking.
 
‎In front of me a young girl is there,
Light, attention looms on her forehead.
 
‎Doesn't know, she caught the great:
A moment that's just once a year.
 
‎When there's no lame, blind mass in me
I feel: this what God wants me be.
 
‎She sees me first, this girl‎, today
On her brow Light, Attention plays.
 
‎Peace in my heart and light, clean silence
My word with no bar: soars and clangs.
 
‎And inside without a word I beg:
Shall we two not meet again.
 
 
October 2, 1933