Sajó Sándor: Dal a női kézről.

Mosoly a szemén, az ajkán,

Biztat, igér, elragad:

Ilyen minden fiatal lyány,

Ifjú! el ne bizd magad.

Bájos, kedves, mint a rózsa,

S mint a rózsa, mosolyog;

De mosolyát bárhogy szórja,

Szivéhez még nincs jogod.

Van leányszem, mely kacsint rád,

Ajk, mely pajzán csókra kész:

Mi felfödi a sziv titkát, •

Egyedül a kéz, a kéz!

Mert hajolhat tettetésre

Szemnek, ajknak mosolya;

De a kis kéz reszketése,

Óh, az nem csal meg soha!

Szived mélyén ha megáradt

Az ábránd, vágy, szerelem :

Nyúlj kezéhez a leánynak,

És szorítsd meg melegen.

S mig ott reszket a tiédben

A kis kéz, a lágy, meleg —

Nézz szemébe hosszan, mélyen,

És ugy tárd fel szivedet,

Édes szóra nyíljon ajkad,

Kérj sebedre irt, vigaszt;

Kéz a kézben: — bárha hallgat —

Hidd, a kis leány érti azt.

Óh ne félj, hogy megtagadja,

Mért is volna félni még? —

Ha kezét kezedbe' hagyja,

Már a szive is tiéd.