Sebestyén Péter: Haikuk a Tavasz lelkéhez

A fiú:

Jég-árnyékban a

szív; oly távol van tested

tűz-lobbanása…

A lány:

Rózsa-ébredést

várj; tengerszem-susogást

déli szellőben.

A fiú:

Három hegy állja

hűség álmát; felhőkre,

mondd, hogy léphetek?

A lány:

Nap ékesít már

minden csúcsot; szememet

könnysugár-idő…

A fiú:

Hűs páfrány-erdő!

Hány ösvény nyílik Hozzád,

hozzám, érettünk?

A lány:

Éjjel a patak

súgta: nincsen érkezés;

csak egy Tavasz-Fiú!

A fiú:

Köszöntelek, dús

hajnal! Nincsen indulás,

csak a sors; csak Te.

A lány:

Szobámban mécses

se ég; ruhám kibontom.

Hallom lépteid.