This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Sebestyén Péter: Negyedik bornholmi elégia

Portre of Sebestyén Péter

Negyedik bornholmi elégia (Hungarian)

Szikla sziklán remeg. Emlék és feledés feszít
horgonyt belé. Hazatért? Megérkezett? Évszakok
örök halála, megfejthetetlen –
Pereg bőréről a higanyos idő. Egy eldobott kő
akarta így (vagy egy másképp-teljes világ), ami
lavinát görgetett fölfelé, lefelé –
Már a tenger se háborog.

Megint ugyanúgy: az elhagyott kőfejtők összes
kavicsát mintázza újra, amik – káprázat ez! –
nem készítenek sem bizonyosságot, sem gyönyörű
aritmetikát, csak a valaha-volt valóság minden
megnyílt pillanatát –
A nem-perelhető anyag öleli őt.

A földeknek vége itt. Nem tanítható a szél, a kő,
a fű egy emberi hangra sem, s a férfi boldog így.
Beledől a tajtékból kihajló éneklő éjszakába.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationSebestyén Péter

Četvrta elegija iz Bornholma (Serbian)

Stena na steni drhti. Sećanja i zaborav me mori,

sidro na njih. Vratio se? Stigao je? Večna smrt

godišnjih doba, nedokučiv –

Ljušti se žilavo vreme s njegove kože. Jedna

odbačena stena je htela tako (il neki drukčiji svet),

koja je pokrenula lavinu prema gore i dole –

Ni more nije uzburkano.

 

Sve je isto: belutke napuštenih kamenorezaca

ponovo oblikuju, koji – utvara je! –

ne pružaju izvesnost, niti prekrasnu

aritmetiku, samo svaki doživljeni tren

negdašnjeg postojanja –

Nepromenljiva materja ga grli.

 

Tu je kraj zemlje. Vetar, kamen, trava ne mogu

dokučiti ljudski glas, a muškarac je tako sretan.

Utapa se u spokojnu noć iz talasa izniklu.



Uploaded byFehér Illés
Source of the quotationhttp://feherilles.blogspot.com

Related videos


minimap