Sebestyén Péter: a papírrepülő meséi 1.

szemünk megvakult fotópapír de láttalak ahogy

beszíjaztad magad a körhintába –

„amit elképzelünk az mindig másképpen történik”

fölöttem egyre több a rozsdás csillag - -

ezerkilencszáznyolcvannégy

újratanulunk mindent –

(ez nem kávéház ez nem Párizs)

mániákus minden megfogalmazás

elveszett minden ami elveszíthető –

mikor beretválkozom elképedve konstatálom:

mintha kifelé mocorognék a tükörből - -

március van tizenhetedik

dudorászok     teszek-veszek     nem piálok

így találtál

mintegy véletlenül -              kigondolhatatlan

éjszaka - -

két oktávval a csend fölött