This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Spiró György: Csak egyszer

Portre of Spiró György

Csak egyszer (Hungarian)

ezen a tájon éltek s élnek majd emberek
s ahogy én idejöttem majd éppúgy elmegyek
itt megteszi az ember ha van mit megtehet
s ha nem teszi hát istenem akkor is elmehet
 
ezen a tájon szél fújt s ha nem, honolt a szélcsend
itt büntették a vétkest és bűnhődtették a vétlent
itt sok nagy bűn volt bűn volt a bűn a szerelem
a szép a szebb a mégszebb bűn volt a kegyelem
 
ó vándor te ki élsz még s lehet hogy énhelyettem
gondold meg hogy e tájon tán én is vándoroltam
s mások helyett mint illik voltam gyűlölt s kegyetlen
 
s ahogy szokás megéltem bizonyos rút időket
s amennyit megtehettem hát én se tettem többet
s bár volt mit megbocsátanom lehet hogy megtoroltam
 
ó gondold meg hogy mindig nagyon nagy volt az élet
ahogy erről a szélcsend s a hallgatás beszélnek
s ha nem volt eddig alkalom ó nézd mily oszthatatlan
a gyász ezen a tájon mely nem rossz csak gondolatlan
 
és most az egyszer mindegy kifulladt inhalált
vagy éppen kapát ásót vagy kardot kalapált
csak most az egyszer mindegy mi volt ha volt a vétke
s hogyan bűnhődött ha magát valahol tettenérte
 
s mindegy hogy luk fogadta be vagy szertelen verem
így is meg úgy is pocsékba ment az aznapi élelem
s itt nő bár fű is nőnek fák és nőnek az egek
levél a fán felhő az égen én meg elmegyek
 
ó kapd le fejtetődet és úgy nézd e határt
mert mindazt itt temették ki egyszer errejárt
 
 



Uploaded byCikos Ibolja
Source of the quotationhttp://dia.jadox.pim.hu/

Solo una volta (Italian)

da queste parti uomini han’ vissuto e vivranno in futuro
ed io come sono arrivato me ne andrò allo stesso modo
qui l’uomo può far’ di tutto se c’è qualcosa da fare
e se non dovesse Dio mio se ne può anche andare  
 
da queste parti tirava il vento e se no, c’era la calma
qui punivano il peccatore e fecero espiare l’innocente
c’erano peccati grandi era peccato il peccato e l’amore
la più bella e l’ancor’ più bella colpa era l’assoluzione
 
oh vagabondo tu che vivi ancora forse al posto mio
pensa che un giorno da queste parti vagavo anch’io
e al posto degli altri sono stato odiato e anche spietato
 
e come capita avevo passato anch’io dei tempi duri
e quel che avevo potuto fare di più non ne avevo fatto
sebbene ne avessi da perdonare forse avevo vendicato
 
oh pensa che la vita è sempre stata una cosa grandiosa
come narra di questo il tempo di calma e il silenzio
se finora non avevi occasione guarda com’è indivisibile da queste parti il lutto il che non è male solo indelicato
 
e per stavolta come un’inalato dall’affanno oppresso
o che stava solo una vanga zappa o una spada affilando
per stavolta non conta cosa abbia fatto se aveva peccato
come aveva espiato se in flagrante aveva colto sé stesso
 
e fa lo stesso se ad accoglierlo era una fossa o un buco
sia come sia il cibo per quel giorno è stato sprecato
sebbene qui cresce l’erba l’albero e cresce anche il cielo
foglie sugli alberi nuvola in cielo io invece me ne vado
 
oh levati il copricapo e osserva così questi campi
perché qui son sepolti tutti coloro che da qui son passati
 
 
 



Uploaded byCikos Ibolja
Source of the quotationsaját

minimap