Szabédi László: Irrationale

Mint egy kötél, mely elszakadt,

mint egy edény, mely elhasadt,

mint egy óra, amely lejárt,

mint egy vándor, aki megállt,

mint egy őrült, ki észt s hitet

egyetlen szóba sűrített,

mint egy halott, kit még gyötör

a süket és vak sírgödör,

mint egy isten, ki önmagát

megunva, hasztalan teremtett

a sárból embert, csak saját

sárarcát tükrözi az ember.

1930