This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Szabó Lőrinc: A holló meg a róka

Portre of Szabó Lőrinc

A holló meg a róka (Hungarian)

Tél volt, havas és csikorgó.

Sajtdarabot csent a Holló.

Repült vele egy nagy ágra:

„Ebéd, végre-valahára!”

Ravasz Róka, noha messze

járt a fák közt, észrevette:

nyála csordult, gyomra kordult,

sóvár szeme majd kifordult.

De a Holló óvatos volt,

lenti dombról máris iszkolt,

s mire Ravasz odabillent,

ő még fentibb ágra libbent.

Róka koma rém dühös lett;

tudta, itt csak ész segíthet.

Egyebe nincs úgyse semmi,

elkezdett hát hízelegni.

És a Holló, gyanakodván,

Felfigyelt rá, bár mogorván,

de lassanként, mint varázslánc,

befonta a szó s a csábtánc:

hiúságát egyre jobban

kábította, mind mohóbban

tömte a sok édes méreg,

hódolat, bók és dicséret.

„Röptöd, ah, be könnyed, ingó,”

— szólt a hang — „be sima, ringó!”

„Jól hallom?!” — a Holló döbbent

ámulatban lejjebb röppent.

Róka mester erre szárnya

s farka díszét fuvolázta.

Nem volt többé képtelenség:

hitte a rút, hogy milyen szép!

s mikor az elszánt hízelgő

ráfogta, hogy tündér s delnő,

már tipegve és topogva

és libegve és lobogva

pipeskedett szédelegve —

de a sajtját nem eresztve.

Mohón leste a madárnép,

hogy Ravaszdi mit csinál még.

Mit? Jégcsapot pendített meg:

„Szebb a tiéd, égi zengzet!”

És a Holló megbűvölten

csőrét tárta… Persze rögtön

pottyant a sajt; s mint kereplő:

recsegett az énekesnő:

„Kár-kár!” — későn kapva észbe,

hogy oda a jó ebédje.

Ravasz koma eloldalgott:

„Edd a nótát, — én a sajtot!”

Vígan vitte csemegéjét,

bámulta a csacska népség.

Holló búsul: „Kár, kár, kár…”

aki hiú, pórul jár!



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://www.freeweb.hu/peszleg

minimap