Szabó Lőrinc: Angol líra

Wilde a legkönnyebb, – szólt egy délelőtt
mesterem, és mindegyikünk ledőlt
a díványára, majd, egy órai
nyelvtan után, rögtön fordítani
kezdtük a Happy Prince-et. Persze a
kiejtéssel baj volt: Babits maga
se tudta jól. „Úgylátszik, hagyomány
Arany óta” – mondta nevetve, – „hogy
magyar költőnek néma tudomány
maradjon Shakespeare nyelve!…” A napot
Swinburne zárta s Browning-izelitő…
Igy telt el egy hét, hetven óra –: ő
fordított, s magyarázott, szemen át,
vagy egyszerűen cé-re cserélve át
a zöngés th-t… Furcsán, egyénien
skandált és mégis tökéletesen…
S végül: „Most aztán vágj magad neki:
van itt lirikus tíz is, goethei!”

Wilde è il più facile, - disse un mattino il mio maestro, e tutti ci accomodammo sui divani, poi, dopo un ora di grammatica, cominciammo subito a tradurre il “Happy Prince”. Certo, con la pronuncia c'erano dei problemi:neanche Babits sapeva alla perfezzione..”Da Arany in poi, è una specie di tradizione” - disse ridendo, -” che per i poeti ungheresi la lingua di Shakespeare debba rimanere una scienza muta”. Il giorno si concluse con Swinburne e un assaggio di Browning.
Cosi passò una settimana, settanta ore - : lui traduceva, piegava, attraverso gli occhi, o semplicemente cambiando la sonorità del th in ci. Scandiva in modo strano, singolare,eppure perfetto. Al termine disse: Adesso datevi da fare da soli,qua, dei lirici ne abbiamo una decina, ma di quelli esperti di Geothe.