Szabó Lőrinc: English poetry (Angol líra in English)

Wilde a legkönnyebb, – szólt egy délelőtt
mesterem, és mindegyikünk ledőlt
a díványára, majd, egy órai
nyelvtan után, rögtön fordítani
kezdtük a Happy Prince-et. Persze a
kiejtéssel baj volt: Babits maga
se tudta jól. „Úgylátszik, hagyomány
Arany óta” – mondta nevetve, – „hogy
magyar költőnek néma tudomány
maradjon Shakespeare nyelve!…” A napot
Swinburne zárta s Browning-izelitő…
Igy telt el egy hét, hetven óra –: ő
fordított, s magyarázott, szemen át,
vagy egyszerűen cé-re cserélve át
a zöngés th-t… Furcsán, egyénien
skandált és mégis tökéletesen…
S végül: „Most aztán vágj magad neki:
van itt lirikus tíz is, goethei!”

"Wilde is the easiest,'said my master, one
Fine morning. So we settled down upon
A sofa, spent an hour or so on grammar,
Then with no more ado began to hammer
Some meaning from The Happy Prince.
We felt Saying it properly was difficult.
Even Babits had doubts. 'It's quite the thing,'
He chuckied, 'ever since Arany's time:
Hungárian poets study Shakespeare's tongue,
And never hear it.' The end of that day came With
Swinburne and somé Browning (just a taste).
In this way seventy hours, a whole week, passed.
He was translating only with his eye;
Sometimes he changed the sonant made by t
And h into ts; all with his own
Strange but successful way of scanning. Then:
'You try it now. the English have at least
Ten men as great as Goethe at his best.'