Szabó Lőrinc: Két lány térdtől bokáig

Négy gyönyörű láb
libbent autóba.
Két lány. Legalább
tudnám, ki volt!
Nem érdekel már
az utca, semmi,
csak menni kéne,
utána menni
négy villanásnak,
gyalázatos szép
csalogatásnak,
valami könnyű,
gazdag örömnek,
annak, ami ott
libbent autóba
és tudja Isten,
hol jár azóta!

Négy gyönyörű láb
libbent autóba.
Többet nem láttam.
Két nő. Ki volt?
Rohan az utca
föl és alá;
jöttek és szöktek;
honnan? hová?
Nyugodtak, szépek,
piszok az élet,
hej, hogy örülne
dühöm nekik!
Két nő: melyik szebb?
Kéne: melyik?
Négy lábat láttam,
azt se sokáig,
két gyönyörű lányt
térdtől bokáig.

Nem érdekel már
az utca, semmi,
csak menni kéne,
utánuk menni,
örülni nékik
térdtől bokáig,
s tovább, sokáig,
örülni újra
valami jónak,
ami gyerekké
ringat-altat:
keresni bennük
a nyugalmat,
katona lelkem
tűnt vendégét,
érdes életem
ellentétét.

Mondd, igazán bűn,
hogy e két lányban
valami újat
úgy megkívántam,
valami könnyűt
és idegent?
Ha bűn, legyen bűn:
bűn akkor a jaj
s gazember mind a
szegény s fiatal.
Négy gyönyörű láb
libbent autóba,
és tudja Isten
hol jár azóta;
valami itt volt
és lehagyott, –
be fáj, hogy egyszer
meghalok.