Két lány térdtől bokáig (Hungarian)
Négy gyönyörű láb libbent autóba. Két lány. Legalább tudnám, ki volt! Nem érdekel már az utca, semmi, csak menni kéne, utána menni négy villanásnak, gyalázatos szép csalogatásnak, valami könnyű, gazdag örömnek, annak, ami ott libbent autóba és tudja Isten, hol jár azóta!
Négy gyönyörű láb libbent autóba. Többet nem láttam. Két nő. Ki volt? Rohan az utca föl és alá; jöttek és szöktek; honnan? hová? Nyugodtak, szépek, piszok az élet, hej, hogy örülne dühöm nekik! Két nő: melyik szebb? Kéne: melyik? Négy lábat láttam, azt se sokáig, két gyönyörű lányt térdtől bokáig.
Nem érdekel már az utca, semmi, csak menni kéne, utánuk menni, örülni nékik térdtől bokáig, s tovább, sokáig, örülni újra valami jónak, ami gyerekké ringat-altat: keresni bennük a nyugalmat, katona lelkem tűnt vendégét, érdes életem ellentétét.
Mondd, igazán bűn, hogy e két lányban valami újat úgy megkívántam, valami könnyűt és idegent? Ha bűn, legyen bűn: bűn akkor a jaj s gazember mind a szegény s fiatal. Négy gyönyörű láb libbent autóba, és tudja Isten hol jár azóta; valami itt volt és lehagyott, – be fáj, hogy egyszer meghalok. Uploaded by | Váradi József |
Source of the quotation | http://www.szozat.org |
|
Two Girls, Ankles to Knees (English)
Four ravishing legs slipped into a car. Two girls. My mind begs to know who they are! The streets and all mean nothing to me now, except to follow, to catch up somehow, to glimpse those visions, those devastating four apparitions, temptresses of wonders, elysians, ephemera that slipped into that car, and went who knows where, and who knows how far!
Four ravishing legs slipped into a car. That was all I saw. Who were those two? The streets a mad rush through and through; they came, they fled; from where? where to? Calmly, gracefully as life is filth, oh, how they could vanquish my blues! Two pretty women: How would I choose? Four legs I saw, gone with the breeze, two gorgeous girls, ankles to knees.
The streets and all mean nothing to me now, except to follow, to catch up somehow, to cherish them from ankles to knees, and on as we please, to adore something as I had before, and be rocked to sleep as a child once more: to seek in them my quietude of yore, long absent from my militant soul, to make again my jagged life whole.
Is it a sin, really, that in these two girls I found a new fire to fan my desire, something weightless and unfamiliar? If it is a sin, so be it, then scoundrels all the young and destitute men. Four ravishing legs slipped into a car, and went who knows where, and who knows how far; something was here, and passed me by – oh, shame, that one day I too must die.
Uploaded by | Váradi József |
Source of the quotation | https://medium.com |
|