Szabó Lőrinc: Tu sei dappertutto (Mindenütt ott vagy in Italian)

Mindenütt ott vagy, ahol valaha

tudtalak, láttalak, szerettelek:

út, orom, erdő veled integet,

falu és város, nappal s éjszaka

folyton idéz, őszi hegy téli hava,

vízpart s vonatfütty, s mindben ott remeg

az első vágy s a tartó őrület

huszonöt kigyúlt tavasza, nyara.

Mindenütt megvagy: mint virágözön

borítod életemet, friss öröm,

frissítő ifjúságom, gyönyöröm:

minden mindenütt veled ostromol,

de mindig feljajdul a halk sikoly:

a sok Mindenütt mindenütt Sehol!

Tu sei dappertutto ove io mai

T'ho saputo, t'ho visto, t'ho amato:

Di te dicono strade, vette, boschi,

Città o borgo, notte o giorno è continuo

Richiamo, neve d'autunno sul monte,

Riva o fischio di treno ed ovunque

Le venticinque primavere e estati

Vibrano del primo folle anelito eterno.

Sei ovunque: d'un diluvio fiorito

Tu m'inondi la vita, fresca gioia,

Giovanile mia frescura, delizia.

Con te tutto è assedio dovunque

Ma mi sale sempre il grido sommesso:

Nulla ovunque sono i tanti Dovunque!