Szabó Lőrinc: Szépség, egy pillanat
|
Szépség, egy pillanat (Hungarian)Mint nyomorult proli az elrobogó nagyúr után, úgy néztem utánad, üdvözűlve és megalázva. Egy pillanat volt az egész, arra sem elég, hogy tested felé ugorjon véremből a vágy, arra sem, hogy igazán megláthassam mindenható szépségedet: egy pillanat volt az egész s utána értelmetlenül néztem a semmibe, mint a sebesült, aki érzi buggyanó vére melegét, de még nem tudja, honnan s hol érte golyó: – egy pillanat volt az egész s most mégis vezekelni kéne, káromkodni, dühöngeni, tiporni, ölni, téged, magamat, mindent, mert ez az egy pillanat is elég volt, hogy gondolatban megtegyek minden becstelenséget kedvedért.
|
La bellezza, solo un istante (Italian)Come un misero plebeo guarda dietro al signore, cosi guardai io dietro a te, beato e avvilito. E' stato solo un istante, neanche sufficiente al desiderio nascente di raggiungerti, neanche sufficiente ad afferrare la tua bellezza onnipotente. È stato solo un istante, dopodiché fissai insensato il vuoto, come il ferito, che sente il calore del suo sangue che scorre ma ancora non si rende conto dove è stato colpito: è stato solo un istante, eppure adesso bisognerebbe espiare, bestemmiare,infierire, calpestare,uccidere, te, me stessa, tutto, perché anche quest'unico istante è stato sufficiente, che nel pensiero io commetta ogni ignominia per te.
|
