Térey János: Az alvó Vénusz
Az alvó Vénusz (Hungarian)Vénusz erdőben él. Az ablakkilincs, amelyik Síkos még a tenyerétől, Agancs alakú árnyékot vet a falra, Ahogy a függöny mögül Kikandikál. Vénusz Félálomban szarvasbogárnak Hiszi az árnyékot, S miközben a másik oldalára fordul, Mosolyogva állapítja meg: Rovarnak óriási volna, Kilincsnek akkora, amekkora.
A muszlinfüggöny Ellibbenő odaliszk lehetne, De gömbölyű formái nincsenek. Egy cserép mikulásvirág Álmában is egy cserép mikulásvirág: Annyi, amennyi.
Ha nyitva az erdőre néző ablak, Vénusz vánkosa préda a világnak: Az alvó homlokára lepke száll, És ő visszagondol előző életére, Amelyikben nem Vénusz, hanem lepke volt.
Homloka mögött megjelennek A csábító vonásai, Aki szemezett vele a körforgalomban, És fölpezsdítette Vénusz délelőttjét. Mi van, ha ezt is félreérti: Ő itt fekszik kitakarva, De ez a fiú nem található Az ébrenlét határain belül?
Régebben kilépett a teraszra ilyenkor, Hogy pálcikavékony Cigarettára gyújtson. Most nedves tenyerébe temeti arcát. Látomástól mentes tisztás Egyedül a fürdőszoba, Ahol a csempe hűvös, Protestáns-fehér.
|