This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Tóth Imre: Beatriz Viterebo keresése

Portre of Tóth Imre

Beatriz Viterebo keresése (Hungarian)

Nem tudom, áll-e még a Garay utcai ház, hiábavaló reményeim színtere, de azt tudom, hogy az a perzselő februári délelőtt, amikor itt hagytad ezt a világot, csak az első volt egy végtelen változás-sorozatban. A te életedről nem tudok semmit, de az enyémről…

Mondhatnám, hogy úgy éltem, mint egy szent, de ez nem felelne meg a valóságnak.

Az a bűnöm, hogy nem tudok felejteni. Emlékszem életem minden egyes percére.

Emlékszem az iskolákra, könyvtárak ásító unalmára. Emlékszem a laktanyákra, a szögesdrótra, kerítésre, az emberek szagára. Az őrtoronyban, éjjel, könnyen megfordíthattam volna a fegyvert. Emlékszema besúgókra, a vallatótiszt tekintetére.

„Hova jár, kik a barátai? És a szerelmei?” Emlékszem a fogda hidegére, az őr cigarettával kínál. Emlékszem a csillagos égre, a szabadulásra. Te erről semmit nem tudtál. Élted a magad könnyelmű életét. Mielőtt még engem is elnyel az Univerzum sötétje, és testem atomjaira hullik szét, elmondom, hogy semmi nem kárpótolhat érted. Tényleg semmi.



Uploaded byLeslie A. Kery
Source of the quotationa szerző

minimap