Tamkó Sirató Károly: Anyám

Anyám
a te kezed volt az én legmuzsikálóbb törülközőm
sóhajod a legmelegebb étel
Hogy hamvadtál miattam a szomoruság izzásában
hányszor fűzted magad
lázasan
a munka tűfokaiba
hogy én éljek
hogy én rohanjak

Ma
idegen országutakon fázom
zúgó villanyoszlopok közt

hideg a kő
hideg a szél

a szeretők csókja hulló gyufa-láng.