Hommage (Hungarian)
„Tőled távolabb-e? Hozzád közelebb-e? Tőled se, hozzád se. Távol se, közel se.” * Már nemsokára betakarhatod két tenyereddel arcom, oly sovány lett. Érintheted minden csontját külön: e húsalatti vallomásokat; de ha nézed, szemed úgy fáj majd, mintha szúrós köveken lépkednél mezítláb. Ne nézd hát; inkább hosszú ujjaiddal borítsd körül, takard el. Inkább a hideg decemberi levegőbe tördelt dirib-darab világot nézd, ahol egyszerre megpillantasz valamit, magadra ismersz s felkiáltasz: ezt! hogy ezt akarod mondani nekem – Akkor légy majd fegyelmezett: a perc vadságát villanyoztasd el magadba. Emeld meg szépen állam egy kevéssé, s okos, gyengéd, áttetsző mozdulattal fordítsd fejemet arra és ereszd el. Többé látnod se kell. Csak épp emlékezni majd; merre nézett és mit nézett a nem-múlás hideg talapzatán egy arc, mely aztán éppenoly hideg lett. * Egyre jobban belemosódsz az át – törhetetlenbe; reménytelenséged it visszhangzik bennem, lüktetése szétzúz. * Megkondítod magad, mint egy teret, melyben eltávolodhatom. Látatlanul hagyom, hogy körülvégy és az legyek, ahol vagyok. Háttal megyek, csak az kerül elém, amit már elhagyok. * Megritkulsz. Távolságaid elszédülnek s nem nyernek vissza többé. Létezésed szélcsendje voltál. Belenged tűntödet. * Körbekönyöklik az asztalt. Madonna-hajjal arcod mint gyufaláng lobog idegen füstben. A dérzöld fűre gondolok én is: hajnali ablak a szívnek minden rosszra. * Te már fuldoklasz bennem, aki még tér voltam nélküled, tér, önmagányi. Most már csak a tiéd: a te fuldoklásod lélegzete. * Most átmégy a sötét szobán: vigyázol, beléjük ne botolj; lépteidet oly apró részekre osztják, hogy az már nem is te vagy, inkább a puszta mozgás. Mikor elmentél tőlük, mintha egy hullám gerincén hagytad volna őket, egy hullámén, mely egy mozdulatodra – hogy becsuktad magad mögött az ajtót – utánad lendült s kifutott alóluk. Te nem tudod, hogy ők azóta is mint nád- s fa-törmelékek, az üres levegőbe feltolódva is e hullám ívét őrzik; ezért te csak végtagokat láthatsz lent, és könyöklő törzset-fejet egy kicsit magasabban. Most már persze szögletesebbek is, szárazabbak is; s mert azóta a fény mindig ugyanazon az egy ablakon át érte őket: nekik már nem fény többé. Egy érkezés kellett nekik, érkezésed, hogy fellobbanjanak, mint egy óriás száj szívására a parázs-végek: de te annyira másnak képzelted el magadban tüzüket, annyira csak magad akarnád tőlük, – azt, akiről te is tudod, hogy nem vagy –, hogy neked ők sápadt, közönyös arcok. Hát ők azok, akikhez visszajöttél? nekik vagy ennyi csak? vagy ennyi vagy csak? Aztán csak lépkedsz rajtuk át a padlón, vigasztalanul illesztgeted a lábak, törzsek és arcok sokszögét kitölthetetlen köreidbe. * „Ki szedi össze váltott lovait, ha elhulltak, ki veszi a nyakába? ki teszi meg még egyszer az utat értük, visszafelé, hiába? Kardél-nyargalásod két oldalán még kettészelve is az állatok hozzád lassult múlásukkal bevárják, amíg kidől utolsó hátasod: ma még, nem deszka-földes-álruhásan, visszanézhetnél e hűlő vetésre – hogy zokogás kockázzon koponyádban, kopogjon tört szemük dióverése.” Uploaded by | P. T. |
Source of the quotation | http://feherilles.blogspot.hu |
|
Omaž (Serbian)
„Zar dalje od tebe? Zar bliže tebi? Od, do ne postoji. Ni dalje, ni bliže.“ * Svojim rukama pokrivaš moje lice, tako je svelo. Svaku kost posebno možeš taknuti: te ispovesti ispod mišića; ali gledajući ih, oči će te zaboleti, kao da na oštrom kamenju bosa hodaš. Pa ne gledaj; rađe obavij me svojim dugim prstima. Rađe gledaj polomljene komade toga sveta u hladnom, decembarskom zraku, gde odjednom ugledavši neku sitnicu, prepoznaješ sebe i povičeš: to! da, to si mi hteo kazati – Tada budi sabrana: razuzdanost trenutka neutraliziraj sama. Nežno mi podigni bradu, laganim, jedva primetnim pokretom okreni mi glavu i pusti. Više ne trebaš ni videti. Tek sećati se; gde i šta je gledao na hladnom postolju neprolaza jedno lice što je isto tako hladno postalo. * Sve više i više se utapaš u ne- probojnost; tvoja beznadežnost u meni odzvanja, razbijaju me njeni otkucaji. * Zazvoniš poput praznog prostora preko kojeg ću se udaljiti. Zaslepljeno pustim da me zaokružiš i da postanem deo okoliša. Unatrag hodam, samo to me pretiče što za sobom ostavljam. * Proređuješ se. Tvoje daljine se onesvešćuju i ne nalaze put. Vlastita tišina si bila. I optočiš svoj nesanak. * Drugi prilaze stolu. S kosom Madone lice ti u tuđem dimu poput plamička šibice bukti. Na injem posutu travu mislim i ja: jutarnji prozor srca na svako zlo. * Već se daviš u meni koji sam prostran bio bez tebe, svojeliki prostor. Sada je isključivo tvoje: roptanje tvoga davljenja. * Sad prelaziš preko tame sobe: paziš da se ne spotakneš; korake raščlanjuješ, to više nisi ti, to je tek sušto kretanje. Kad si sve napustila kao da si ih na vrhu talasa ostavila, na talasu koji na jedan tvoj mig – kad si zatvorila za sobom vrata – za tobom krene iskliznuvši ispod njih. Ti ne znaš, da oni od tada kao ostaci drveta i šaša nagomilani u prazan zrak čuvaju luk tog vala; zato tek udove im vidiš i na lakat naslonjenu glavu nešo više. Sad su već naravno izbrazdani i suvi; jer od onda svetlost ih uvek preko jednog te istog prozora zrači: njima to više nije svetlost. Jedan dolazak im je trebao, tvoj dolazak, da planu kao ugarak kad ogromne usne ožive: ali ti si toliko drugačije zamislila njihov sjaj, toliko si samu sebe želela od njih – onu, za koju i ti znaš da nisi – da su ti oni tek bleda, ravnodušna lica. Zar su oni, kojima si se vratila? Njima si tek tolika? Ili si zbilja tolika? Zatim nehajno prelaziš preko njih, neutešno prilagođavaš ih, višekutnike nogu, tela, lica svojim beskonačnim krugovima. * „Ko će joj skupiti umorne ate, ako izginu, ko će primiti nju? Ko će preći još jednom isti put zbog njih, nazad, uzalud? S obe strane sečiva tvoje sudbine, čak i prepolovljeno, životinje tebi prilagođenim polaganim nesajanjem čekaju da ti i zadnji at premine: danas još ne u lažnom odelu od dasaka i zemlje mogla bi pogledom preći oranicu, nek’ jecaj šara u tvojoj lobanji, nek’ zveči orah mutnih očiju.“
Uploaded by | P. T. |
Source of the quotation | http://feherilles.blogspot.hu |
|