Vitkovics Mihály: Czenczihez

Miképen őzek a fris

Folyót, szagos virágot

A méhek: úgy szeretni

Megszoktam a vidító

Bort, borral a szerelmes

Dalt, dallal a te csókod,

Czenczim, piros leányka!

Ha bort iszom, felébred

Nyilt kedvem és dalokra

Hevűlök, és szerelmed

Által megédesülve,

Nem írigylem királynak

Sem bíborát, se másnak

Szerencse áldomásit.

Boldog vagyok bor által;

Még boldogabb dal által;

Legboldogabb te csókod,

Czenczim, te csókod által.

Wie das Reh die frische Quelle,

Wie die Bienen duft'ge Blumen;

Also lieb' ich den erfreu'nden

Wein, und mit dem Wein der Liebe

Lieder, mit den Liedern deine

Küsse, Cenzi! rothes Mädchen.

Trink' ich Wein, erwacht die Freude

Mir, und ich erglüh' zu Liedern;

Sanft geworden durch die süsse

Liebe, deine Liebe! neid' ich

Nicht des Königs heil'gen Purpur,

Nicht das Glück, das Andern lächelt.

Glücklich bin ich durch den Becher,

Glücklicher noch durch die Lieder;

Doch am allerglücklichsten durch

Küsse, Cenzi! deine Küsse.