Weöres Sándor: Daráló

Jő a fecske tavasszal,

minden szívet vigasztal,

       tavasszal

       vigasztal,

csak engem nem nyugosztal.

Megterítve az asztal,

vendégeket marasztal,

       az asztal

       marasztal,

engem menni tapasztal.

Minden virág tavasszal

följebb nő egy arasszal,

       tavasszal

       arasszal,

tapasszák le tapasszal.

Szemben ennyi pimasszal

teli vagyok panasszal,

       pimasszal

       panasszal,

nem bírok a ravasszal.

Körben csupa kopasz fal,

följajdúl a panaszdal,

       kopasz fal

       panaszdal,

búbánatot magasztal.