Weiner Sennyey Tibor: 1956

Amikor két összeforrt macskakő
szorosan roppantja a sietős
asszony lépésének pillanatnyi
lélegzetvételét a térbe;

És látod az arcot a napsütésben,
amint a tincs az imént csókolt
archoz tapadva még libben
a hullámzó szemek előtt.

Két utcasarok között futott,
és nem csak egy régi képen;
méhében erjedt az új élet.

Egy perccel később halott volt.
Talán csak szerelmes lett belé a lövedék,
mint a kő alatti földbe a balsors.