Zalán Tibor: [a szél az éjszaka a végtelen havazás talán ezek...]

a szél az éjszaka a végtelen havazás talán
ezek a vadromantikus dolgok igen ezek talán és
a hold a vakító fekete nap és a sötétség
mélyén suhogó átvérzett köpenyek – látod
látod ilyen könnyen írom már a verset
hát ilyen könnyen csúszol ki a készségesen
zuhogó szavak közül a semmibe. közben csak mennek
mennek az éjszakák mint arctalan komor katonák
vonulnak a rettegéstől megáradt falak között az éjszakáim
amit meg lehet mutatni, nem lehet elmondani
éjszakáim megáradt falai között vonulnak a rettegéstől
arctalan komor katonák mennek csak mennek az éjszakák
mennek a semmibe. közben zuhogó szavak közül
készségesen csúszol ki: hát ilyen könnyen
a verset már ilyen könnyen írom – látod
látod zuhogó köpenyek átvérzett sötétség mélyén és
a nap a vakító fekete hold és talán ezek igen
a vadromantikus dolgok talán ezek
a végtelen havazás az éjszaka a szél

vetar noć bezgranično sneženje divljeromantične
činjenice su možda ove da možda su ove i
mesec bleštavocrno sunce te na dnu tame
šuštajuće prokrvljene kabanice –  vidiš
vidiš pesmu već tako lagano pišem
pa između susretljivo pljuštajućih reči u ništa
tako olako izmičeš. u međuvremenu noći samo
prolaze prolaze moje noći između straha nabreklih
zidova kao bezlični tmurni vojnici kreću
što se pokazati može ne može se ispričati
od straha bezlični tmurni vojnici između
nabreklih zidova mojih noći samo prolaze prolaze noći
u ništa prolaze. u međuvremenu između
pljuštajućih reči susretljivo izmičeš: pa tako
olako pišem ovu pesmu – vidiš
vidiš pljuštajuće kabanice na dnu prokrvljene tame i
sunce bleštavocrn mesec i možda ove da
divljeromantične činjenice su možda ove
bezgranično sneženje noć vetar