Haraldsdóttir, Ingibjörg: Kýr í haga

Dagarnir koma hljóðir
og brosandi utanúr geimnum
kunnuglegir og smáir
einsog dvergarnir sjö
 
jórtrandi kýr í haga
lygna augum og hlusta
á ævintýrin mín
um ríkar og fallegar stelpur
í skóggrænni fjarlægð
þarsem sólin skín
og tíguleg fley um höfin
seglum þöndum svífa
og kastalaturnar gráir
yfir leyndardómum búa...
 
þolinmæði kúnna þrýtur aldrei.

Meghitt neszek
jámbor hümmögés
békés böfögés: mosoly az űrből
akár a hét törpe vasárnap délutánja
 
kérődző tehenek
a zöld legelőn: nyugodt szeműek
türelmesen hallgatják mesém
a világszép lányról
mögöttük erdőcske zöldje
az égen sárgáll a nap
páváskodó nagy hajó
fut ki a kikötőből:
szürke kastélytornyok úsznak
a mesekép felett
 
ám nyugalmukat ez sem zavarja meg.