Stefánsson, David: A holló (Krummi in Hungarian)

Krummi gamli er svartur,
og krummi er fuglinn minn.
Krunkið eru söngvar hans
um sólina og himininn.
 
Krunk, krunk, krá.
Svívirtu ekki söngva þá,
er svörtum brjóstum koma frá,
því sólelsk hjörtu í sumum slá,
þótt svörtum fjöðrum tjaldi,
svörtum fjöðrum í sólskininu tjaldi.
 
Krunk, krunk, krá.
Sumum hvíla þau álög á
aldrei fögrum tóni að ná,
þó að þeir eigi enga þrá
aðra en þá að syngja,
fljúga eins og svanirnir og syngja.
 
Krunk, krunk, krá.
Fegri tóna hann ekki á,
og aldrei mun hann fegri ná.
Í kuflinum svarta hann krunka má,
uns krummahjartað brestur,
krummahjartað kvalið af löngun brestur.
 
Krummi gamli er svartur,
og krummi er fuglinn minn.
Krunkið eru söngvar hans
um sólina og himininn.

Fekete az öreg holló,
az én kedves madaram,
fel a Napba, fel az égbe
dala károgva suhan.
 
Kár, kár, kár.
Dalát ócsárolni kár.
Dalát, mely melléből zúgva száll,
hol szíve kicsiny műve jár
zord tollak sátorában,
zord tollak fényes sátorában.
 
Kár, kár, kár.
Boszorkányos egy madár.
A legtöbb ember másra vár,
nékik e dal túl vad s kopár.
Ha már dal, andalítson,
úgymond, hattyúdal andalítson.
 
Kár, kár, kár.
Örökké dalolna bár,
sose lenne szebb hangja már.
Sötét kámzsáján napsugár,
s dalol szíveszakadtáig,
száz évig, szíveszakadtáig.
 
Fekete az öreg holló,
az én kedves madaram,
fel a Napba, fel az égbe
dala károgva suhan.