This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

The page of Dante, Alighieri, Hungarian biography

Image of Dante, Alighieri
Dante, Alighieri
(1265–1321)

Biography

Dante Alighieri (Firenze, 1265. május 30. - Ravenna, 1321. szeptember 14.): olasz költő, filozófus.
Régi nemesi családból származott, de közvetlen ősei már városi polgárok lettek. Alapfokú iskoláit szerzetesiskolákban folytatta, a retorikában B. Latini volt a mestere. Mindössze 9 éves korában ismerte meg Beatricét, aki egész későbbi életművére hatással volt.

A leány minden valószínűség szerint Francesco Portinari leánya, Bice volt, akit családja Salvatore de Bardihoz, a neves bankárcsalád egyik tagjához adott feleségül. Beatrice nagyon fiatalon halt meg 1290-ben, halála mélységesen lesújtotta Dantét.

Dante ifjúkorában katonáskodott, részt vett a campaldinoi csatában 1289-ben, küzdött Pisa ellen, jelen volt Caprona ostrománál. 1293-ban nősült meg családja hatására, feleségül vette Calvino Donati leányát, Gemmát, akitől több gyermeke is született. Dante érdeklődése a politikai élet felé fordult, ennek elősegítése végett felvetette magát az orvosok céhébe. A figyelem csakhamar reáterelődött, 1300-ban már két hónapra (június 15 - augusztus 15 közt) Firenze városának priorja. A hagyomány szerint igazságos és mértéktartó volt, viszont Firenze szabadságának védelmében elszánt politikát folytatott a pápaság ellen. Minden valószínűség szerint ez sodorta romlásba: VIII. Bonifác pápa, akihez 1301 októberében követségbe ment, követtársait visszaküldte, de Dantét magánál tartotta. Távollétében politikai ellenlábasai (a "fekete guelfek") ragadták magukhoz a hatalmat.

Dante valószínűleg soha többé nem látta viszont a hazáját. Rövidesen száműzték, távollétében pedig máglyahalálra ítélték. Hogy pontosan merre járt, nem tisztázott, annyi biztos, hogy 1302,június 8.-tól 1304 nyaráig a száműzött fehér guelfek titkári teendőit végezte. Amikor azonban pártja megpróbált betörni Firenzébe, s kudarcot vallott, különvált a szövetségtől.

Súlyos nélkülözések következtek ezután. Életútjának nyomon követhető állomásai (1305-1307 között): Verona, Padova, Sarzana, Lunigiana, Romena. 1307-től 1310-ig, VII. Henrik német-római császár Itáliaba érkezéséig csak nagyon töredékes információink vannak életéről: járt az Acquacheta zuhatagnál lévő Szent Benedek apátságban, valószínűleg ugyanekkor bolyongott a casentinot körülvevő hegyek gerincén.

Az irodalomtudomány szerint ez időszakban, kb. 1307-ben fogott neki főművének, az Isteni színjátéknak megírásához, ez a vélemény azonban korántsem egységes. Mindenesetre fennmaradtak feljegyzései még firenzei korszakának utolsó éveiből, amelyben a mű tervét vázolja, a Pokol első hét énekének egyes részletei pedig valószínűleg már ki voltak dolgozva. Később, 1311 és 1314 táján leveleiben már olyan kifejezéseket használ, amelyek a Pokol első tizenkét énekének meglétére utalnak. Egy Bolognai jegyzőkönyvben már másolatban olvashatóak a Pokol első sorai, 1319-ben már a Purgatórium első énekeit másolják, 1320 elején maga Dante írja, hogy kész a Paradicsom első tíz éneke. Ezen információk alapján a mű keletkezési idejét nagy vonalakban 1307 és 1320 közé helyezhetjük.

1310-ben megérkezett Itáliába VII. Henrik német-római császár. Dante ismét aktív politizálásba kezdett, egymás után írta a császár érdekében röpiratait és intelmeit. Henrik korai halála (1313.augusztus 24.) azonban véget vetett reményeinek. Az ez utáni éveiről sincsen semmi megbízható adatunk, feltételezhető, hogy 1314 és 1316 közt a párizsi egyetemen teológiai tanulmányokat folytatott.

1316.június 2-án a firenzei tanács általános amnesztiát hirdetett, azonban oly megalázó feltételekkel, hogy ezt Dante nem fogadta el. Visszatér Itáliába, és politikai pártfogást keresve 1316-1317 táján felkeresi Veronában Can Grande Della Scalat, az itáliai ghibellinek fejét, de reményei nem váltak be. 1318-ban Ravennába költözött, a művészetpártoló Novella da Polenta udvarába. Innen többször is visszalátogatott Veronába, utoljára 1319-ben és 1320-ban, hogy felajánlja művét Can Grandénak.

1321-ben Forli és Velence összefogott Novella da Polenta ellen. Dante a veszedelem elhárítására követségbe ment Velencébe. Az útról betegen tért vissza, s néhány nap múlva meghalt.

A firenzeiek több sikertelen kísérlet után, hogy hamvait visszaszerezzék, fiktív síremléket állítottak neki a Santa Croce templomban.


source :: wikipedia
Literature ::
Translation ::

minimap