Accrocca, Elio Filippo: Ho visto stagioni
Ho visto stagioni (Italian)Ho visto stagioni tramutare sui campi della tua casa, il fango diventare polvere ai greti, le zolle germogliare orzo e serpi.
Estate, stagione di passanti che lasciano fumo alle spalle arse e polvere sollevano ai carretti.
È tempo di tornare da mio padre, non posso restare quassù dove tutto è intatto, bisogna che torni alla contrada Mannarina dove rami germogliano frutta con foglie d’olivo. Che importa se non avrò la casa d’anteguerra? Sulla mia terra il vento ha seminato fili di morte, gli uomini lasciarono mine tra i solchi. Ho paura di battere le redole dei boschi.
Mi siederò alla soglia della stalla, attenderò che l’anitra selvaggia si spiumi sopra il tetto.
È là che tornerò, dove nasceranno agavi sui morti sepolti fra i detriti dei cavalli.
|
Láttam évszakok változását (Hungarian)Láttam évszakok változását házad környékén a mezőkön, folyómeder iszapját válni porrá, árpát s kígyót kibújni a talajból.
Nyár évada, kirándulóké, üszök marad a hegyháton nyomukban, felvert por szállong kocsijuk után.
Ideje, hogy apámhoz visszatérjek, itt nem tudok maradni, hol minden oly meddő, vissza kell mennem a mannarói tájra, ahol gyümölcs fakad az ágon s olajfa lombozik. Mit számít, hogy háború előtti házam nincs meg? Földemet a szél bevetette a halál indáival. Az emberek meg aknát hagytak a barázdák közt. Félek az erdők ösvényére tenni lábam.
Leülök majd az istállóküszöbre s megvárom, míg a vadkacsa egy tollat elhullat a fejem felett.
Hazamegyek, oda, ahol a holtakon, kiket lovakkal együtt temettek el, agávé hajt ki.
|