Alfieri, Vittorio: Rímek / CLVII (Rime / CLVII in Hungarian)

Sublime specchio di veraci detti,

mostrami in corpo e in anima qual sono:

capelli, or radi in fronte, e rossi pretti;

lunga statura, e capo a terra prono;

sottil persona in su due stinchi schietti;

bianca pelle, occhi azzurri, aspetto buono;

giusto naso, bel labro, e denti eletti;

pallido in volto, più che un re sul trono:

or duro, acerbo, ora pieghevol, mite;

irato sempre, e non maligno mai;

la mente e il cor meco in perpetua lite:

per lo più mesto, e talor lieto assai,

or stimandomi Achille, ed or Tersite:

uom, se’ tu grande, o vil? Muori, e il saprai.

Csalhatatlan, igazmondó tükörkép

testben s lélekben tárd elém valómat:

mutasd hajam, mely ritkuló, de rőt még,

s fejem, mely magasból mellemre horgad,

lábam, mely hordja testem karcsu törzsét,

fehér bőröm, égkék szemem s finomnak

mondott ajkam, orrom, fogam, de főképp

orcám, mely sápkórt úrimód fitogtat.

Ellágyul most - majd megrándul keményen,

haragos, ám nincs rajta gyűlölet,

nyugalmát nem kíméli szív, de ész sem,

hol víg, derűs, hol búsan réveteg.

Akhilleuszt vagy Therszitészt idézem?

Ki hős, ki hitvány - holta mondja meg.