Alfieri, Vittorio: Szerelem és csönd (S’ io t'amo? oh donna! in Hungarian)

S’ io t'amo? oh donna! io nol dirìa volendo.

Voce esprimer può mai quanta m'inspiri

Dolcezza al cor, quando pietosa giri

Ver me tue luci, ove alti sensi apprendo?

S'io t'amo? E il chiedi? e nol dich'io tacendo?

E non tel dicon miei lunghi sospiri;

E l'alma afflitta mia., che par che spiri,

Mentre dal tuo bel ciglio immobil pendo?

E non tel dice ad ogni istante il pianto,

Cui di speranza e di temenza misto,

Versare a un tempo, e raffrenare io bramo?

Tutto tel dice in me : mia lingua intanto

Sola tel tace, perchè il cor s'è avvisto,

Ch'a quel ch'ei sente, è un nulla il dirti: Io t'amo.

Oh, hölgy, szeretlek-é? Akarva sem kiáltnám.

Elárulhatja szó, mily édes ízeket

gyújt szívembe, midőn kegyesen emeled

rám fényszemed, miben mély értelem szitál rám.

Szeretlek? – kérdezed. Zárt ajkam nem kiált már?

Hosszú sóhajaim nem vallanak Neked?

És megbúsult szivem, mely már holttá eped,

míg moccanatlanul csüngök szemed varázsán?

Könnyeim minden egy percben nem vallanak?

Bennük eggyé vegyül félsz és remény, amíg

egyszerre áhitom: apadjon, egyre folyjon?

Így vall minden izem, – csak nyelvem hallgatag,

mert sejti már szivem: ahhoz képest, amit

átérez, semmi, ha – „szeretlek" – ezt kimondom.