Alfieri, Vittorio: Magányra vágyom (Tutte no, ma le molte ore… in Hungarian)

Tutte no, ma le molte ore del giorno

Star solo io bramo; e solo esser non parmi,

Purché il pensier degnando ali prestarmi

M'innalzi a quanto a noi si aggira intorno.

Or l'ampio Ciel d'eterne lampe adorno.

Or di man d'uomo architettati marmi,

Or d'alti ingegni industriosi carmi;

E l'ulivo, e la rosa, e l'ape, e l'orno,

E il monte, e il fiume; e i tempi antichi e i

E l'uman core; e del mio core istesso nostri;

I più segreti avviluppati chiostri:

Cose, onde ognora in mille forme intesso

Norma, che fida il ben oprar mi mostri,

Fan, che in me noja mai non, trovi accesso.

Nem mindig, de sokszor magányra vágyom,

ám úgy tetszik: magamba nem vagyok,

hacsak az Eszme kölcsön-szárnyakat

nem ád a körül kerengő csodákhoz.

Hol örök mécsek tág egét imádom,

hol márványt, melyet emberkéz farag,

hol meg nagy szellem szőtte dalokat,

s kőris-, olajfát, rózsát, méhcsaládot,

hegyet, folyót, az őskort, s mit ma éltem,

emberszivet és tulajdon szívem

legtitkosabb kamráit benn a mélyben,

s ezekbe ezer-mód beleviszem

a Rendet: helyes tettre ösztökéljen,

s ne férjen unalom hozzám sosem.