Angiolieri, Cecco: LXII – I' sono innamorato, ma non tanto
LXII – I' sono innamorato, ma non tanto (Italian)I' sono innamorato, ma non tanto che non men passi ben leggeramente; di ciò mi lodo e tègnomi valente, ch'a l'Amor non so dato tutto quanto.
E' basta ben se per lui gioco e canto e amo e serverìa chi gli è servente: ogni soperchio val quanto nïente, e ciò non regna en me, ben mi dò vanto.
Però non pensi donna che sia nata, che l'ami ligio com'i' veggio molti, sia quanto voglia bella e delicata,
ché troppo amare fa gli òmini stolti; però non vo' tener cotal usata, che cangia 'l cor e divisa gli volti.
|
LXII – Szerelmes vagyok, de annyira mégsem (Hungarian)Szerelmes vagyok, de annyira mégsem, hogy ne maradnék könnyed és nyugodt; és ez fölöttébb hősies dolog, mivel nem lettem Ámoré egészen.
Bőven elég, ha csak versben dicsérem, és szép hívéhez hívek a dalok: ezen fölül többet nem adhatok; nem tűröm, hogy gyötörjön és emésszen.
Ezért aztán ne higgye senki nő se, hogy hű lovag módjára szeretem, lehet a világ legelőkelőbbje;
mert elhülyít a túl nagy szerelem – hát én mértékkel élvezek belőle, el ne facsarja képem és szívem.
|