This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Bartolotti, Claudia: Cassandra (Cassandra in Hungarian)

Portre of Bartolotti, Claudia

Cassandra (Italian)

Cassandra lo sente, lo sa che il vento
è un amante impetuoso, arco gitano
ti penetra dentro fino al pensiero,
coi suoi mutamenti graffia la mente
sussurra racconti e dona le voci
di algidi sogni del dopo a venire.
E Cassandra grida dentro al suo vento
nuova luna: attenzione ai cavalli
nella notte non son sempre sinceri
prima stella: state attenti alle armi
non son sempre sicure, alibi hanno
e doppi inganni, ed il sangue non è
sbavatura di un belletto alla moda.
Il vento circonda Cassandra e il suo tempo
li mette in cornice e forte li appende
al grande ombelico del temporale,
a lei svela dei lampi l'origine
dei tuoni le mostra l'eccitamento.
Cassandra vede l'inganno dell'uomo
l'odio la rabbia il coltello e le mani
che vanno senza seguire il pensiero
e vede il tempo perso per battere
l'ora e il minuto perso per calpestare
i passi di chi ti vuol superare,
gli occhi di quello che appare nemico
per un diverso colore o formato,
perso a barattare la fantasia
per possedere e non potere avere.
Cassandra grida con toni di vento
diventa soffio all'orecchio degli altri
ma le sue storie son bruma fuggente.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://www.poetasdelmundo.com

Cassandra (Hungarian)

Cassandra érzi, tudja, hogy a szél
heves, erőszakos cigány szerető
a gondolatáig hatol belé,
az agyába vési változó képét,
történeteket susog, és ha megjött,
jégálmok hangjaival andalítja.
És Cassandra majd a szélbe kiáltja
újholdkor: vigyázzatok a lovakkal
az éjszakában, megcsalnak titeket,
az első csillagnál: a fegyveretek
nem igazi, majd cserbenhagy a harcban,
kétszeresen csalódtok, de a vér nem
elmázolt festék lesz az arcotokon.
A szél átöleli Cassandrát, az időt
erős keretbe fogja, hogy majd ott
függjön a vihar óriás szárnyain,
leszakítja neki a villámokról
a dörgést, hogy megmutassa erejét.
Cassandra jól látja, csalárd az ember,
gyűlöl és dühöng, a keze kést szorít,
már az vezeti, nem a gondolat,
és látja az elveszett időt, hogy üt
az óra órát perc után, tiporja
azt is, ki csupán uralkodni akar,
és annak szemét, ki ellenségnek látszik,
mert más a színe, és más metszése van,
látja, összeolvad idő s képzelet,
hogy birtokoljon, és nem birtokolhat.
Cassandra kiált a szél süvítésével,
de más fülébe ez csak sóhajként jut el,
a jóslat elszáll, elfoszlik, mint a köd.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationB. A.

minimap