Bembo, Pietro: Hölgye dícsérete (Rime V (Crin d'oro crespo e d'ambra) in Hungarian)

Crin d'oro crespo e d'ambra tersa e pura,

 ch'a l'aura su la neve ondeggi e vole,

 occi soavi e più chiari che 'l sole,

 da far giorno seren la notte oscura,

riso, ch'acqueta ogni aspra pena e dura,

 rubini e perle, ond' escono parole

 sí dolci, ch'altro ben l'alma non vòle,

 man d'avorio, che i cor distringe e fura,

cantar, che sembra d'armonia divina,

 senno maturo a la più verde etade,

 leggiadria non veduta unqua fra noi,

giunta a somma beltà somma onestade,

 fur l'esca del mio foco, e sono in voi

 grazie, ch'a poche il ciel largo destina.

Arany s borostyán fodrozó sörényed,

mit hó-válladon lenge szél lebegtet,

édes szemeid napnál fényesebbek, –

az éjben gyúlnak tőlük tiszta fények.

Vad kínomat feloldja nevetésed.

Gyöngy és rubin, hol szavaid születnek:

ennél a lélek mit kívánna szebbet?! –

S ivor kezeddel szívemet kitéped.

Éneked hangja tiszta égi zengzet,

elméd érett, bár korod szinte gyermek,

s ily keccsel egyőnk sem találkozott!

Szépség, tisztesség együtt él tebenned.

Tüzem forrása! – bájad annyi sok,

mennyit a tágas ég ritkán ad egynek!