Bertolucci, Attilio: Álmatlanul (Insonnia in Hungarian)

Come cavallo

che meridiana ombra impaura

s'impunta il sonno,

finché l'alba sbianca l'oriente.

Allora, stanco, si rimette a trottare

per borgate che si svegliano,

davanti a osterie che riaprono

da cui escono voci

e un fresco odore di grappa.

Akár a déli

Árnyéktól megbokrosodó ló,

Oly csökönyös az álom,

Míg keleten fel nem dereng a hajnal.

Akkor fáradtan ügetni kezd megint

Ébredező kisvárosokon át,

Megnyíló kocsmák ajtaja előtt,

Honnan hangzavar árad,

S friss törköly illata.