This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Boccaccio, Giovanni: Rime LXXVII

Portre of Boccaccio, Giovanni

Rime LXXVII (Italian)

Il fior, che 'l valor perde

 da che già cade, mai non si rinverde.

 

Perduto ho il valor mio,

 e mia bellezza non serà com'era:

 però ch'è van disio,

 chi perde il tempo e acquistarlo spera;

 io non son primavera,

 che ogni anno si rinnova e fassi verde.

 

Io maledico l'ora

 che 'l tempo giovenil fuggir lassai;

 fantina essendo ancora,

 esser abbandonata non pensai:

 non se rallegra mai

 chi 'l primo fior del primo amore perde.

 

Ballata, assai mi duole

 che a me non lice di metterti in canto;

 tu sai che 'l mio cor vole

 vivere con sospiri, doglia e pianto:

 così farò fin tanto

 che 'l foco di mia vita giugna al verde.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://boccaccio.letteraturaoperaomnia.org

Ó, a virág (Hungarian)

Ó, a virág lehullva

már mit sem ér, sosem virul ki újra.

 

Mert én már mit sem érek:

oly szép, mint voltam, nem leszek, akármi

jó, hasztalan remények:

az elveszett időket visszavárni;

nem vagyok tavasz, játszi,

mely minden évben jő, s kizöldül újra.

 

Megátkozom az órát,

mikor ifjú időmet futni hagytam

mint lányka – mily bolondság! –

Nem hittem, hogy otthagynak majd a bajban.

Sosem lesz víg, ki hajdan

az első vágy virágát hullni hagyta.

 

Úgy bánkódom, dalocska,

hogy nem lesz ajkamon belőled ének,

tudod, mi szívem sorsa:

hogy sóhaj s bánat közt könnyekkel éljek,

addig, amíg az élet

lángja bennem kialszik, porba hullva.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://irc.sunchat.hu/vers/

minimap