Campana, Dino: Donna genovese

Tu mi portasti un pò d'alga marina

Nei tuoi capelli, ed un odor di vento,

Che è corso di lontano e giunge grave

D'ardore, era nel tuo corpo bronzino:

-Oh la divina

Semplicità delle tue forme snelle-

Non amore non spasimo, un fantasma,

Un'ombra della necessità che vaga

Serena e ineluttabile per l'anima

E la discioglie in gioia, in incanto serena

Perchè per l'infinito lo scirocco

Se la possa portare.

Come è piccolo il mondo e leggero nelle tue mani!

Tengeri algákat hoztál hajadban,

és egy kis szélszagot, mely messziről jött,

és fullasztó hőségtől elcsigázva

érkezett meg a tested bronz-alakján.

Isteni-karcsú tested

karcsú egyszerűsége

nem szerelmem, nem gyötrelem, csak árnykép,

a szükségesség árnya, mely derűsen

s leküzdhetetlenül bolyong a lélek

mélyén, feloldván azt derűs varázsban,

hogy a sirokkó végül elvihesse

a roppant végtelenbe.

Milyen könnyű, kicsi a világ szép kezedben!