Campanella, Tommaso: Del mondo e sue parti

Il mondo è un animal grande e perfetto,

   statua di Dio, che Dio lauda e simiglia:

   noi siam vermi imperfetti e vil famiglia,

   ch'intra il suo ventre abbiam vita e ricetto.

Se ignoriamo il suo amor e 'l suo intelletto,

   né il verme del mio ventre s'assottiglia

   a saper me, ma a farmi mal s'appiglia:

   dunque bisogna andar con gran rispetto.

Siam poi alla terra, ch'è un grande animale

   dentro al massimo, noi come pidocchi

   al corpo nostro, e però ci fan male.

Superba gente, meco alzate gli occhi

   e misurate quanto ogn'ente vale:

   quinci imparate che parte a voi tocchi.

A világ nagy és tökéletes állat,

   Isten szobra, s őt dicsérő hasonmás:

   minket korcs férgek hitvány faja formáz,

   kik hasában menedéket találtak.

Ha nem érezzük szellemét, mely áthat,

   hasunknak férge mért legyen vajon más, –

   nem ismer, s így számunkra puszta romlás

   meg ártalom, – akár mi a világnak.

Tekints körül: csak annyi vagy a földnek,

   ez óriási lénynek, mint a testnek

   az élősdiek, melyek rajt nyüzsögnek.

Gőgös fajtám s magam, jobb észbe venned,

   mit ér hát minden élő, s itt körötted

   mily rész jut az egészből egynek-egynek.