This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Caproni, Giorgio: Perché restare

Portre of Caproni, Giorgio

Perché restare (Italian)

Chi sia stato il primo, non
è certo. Lo seguì un secondo. Un terzo.
Poi, uno dopo l'altro, tutti
han preso la stessa via.
Ora non c'è più nessuno.
La mia
casa è la sola
abitata.
Son vecchio
Che cosa mi trattengo a fare,
quassù, dove tra breve forse
nemmeno ci sarò più io
a farmi compagnia?
Meglio - lo so - è ch'io vada
prima che me ne vada anch'io.
Eppure, non mi risolvo. Resto.
Mi lega l'erba. Il bosco.
Il fiume. Anche se il fiume è appena
un rumore ed un fresco
dietro le foglie.
La sera
siedo su questo sasso, e aspetto.
Aspetto non so che cosa, ma aspetto.
 Il sonno. La morte direi, se anch'essa
da un pezzo - già non se ne fosse andata
da questi luoghi.
Aspetto
e ascolto.
(L'acqua,
da quanti milioni d'anni, l'acqua,
ha questo suo stesso suono
sulle sue pietre?)
Mi sento
perso nel tempo.
Fuori
del tempo, forse.
Ma sono
con me stesso. Non voglio
lasciare me stesso uscire
da me stesso come,
dal sotterraneo
il grillotalpa in cerca
d'altro buio.
Il trifoglio
della cìttà è troppo
fitto. lo son già cieco.
Ma qui vedo. Parlo.
Qui dialogo. lo
qui mi rispondo e ho il mio
 interlocutore. Non voglio
murarlo nel silenzio sordo
d'un frastuono senz'ombra
d'anima. Di parole
senza più anima.

 



Uploaded byCikos Ibolja
Source of the quotationhttps://libreriamo.it/

Miért maradni (Hungarian)

Ki volt az első, már nem tudni.
Őt követte egy második. Egy harmadik.
Majd, egyik a másik után,
 mindenki útrakelt egyazon úton.
Mára már nem maradt senki.
Az egyedüli
lakott ház
az enyém.
Öreg vagyok,
Ugyan miért maradok én is
idefent, ahol rövidesen talán már
én magam se leszek
társasága saját magamnak?
Tudom, hogy jobb ha elmegyek
mielőtt elmennék én is.
És mégis, nem szánom rá magam. Maradok.
Ide köt a fű, az erdő.
A folyó. Még akkor is ha a folyó
alig egy nesz, egy kis hűvösség
a levelek mögött.
Este
leülök erre a kőre, és várok.
Nem tudom mire várok, de várok.
Az álmot, talán a halált, mondanám inkább,
ha már egy ideje - ő is el nem hagyta
volna ezeket a helyeket.
Várok
és hallgatom.
(A vizet,
hány millió éve, hogy a víz csobogása
mit sem változik e köveken?)
Elveszettnek érzem magam
az időben.
Inkább
időn kivülinek.
De elvagyok
magammal. Nem akarom
kiengedni saját magamat
magamból mint
a lóbogár a föd alól
egy másik sötét helyet
keresve magának.
A város
lóheréje
túl sűrű. Én már vak vagyok.
De itt látok. Beszélgetek.
Párbeszédet folytatok.
Én itt válaszolok magamnak
és van beszélgetőtársam. Nem akarom
befalazni, egy lélek nélküli zaj
süket csendjébe.
Lélek nélküli
szavakba.



Uploaded byCikos Ibolja
Source of the quotationsaját

minimap