Caproni, Giorgio: Minden (Tutto in Hungarian)

Hanno bruciato tutto.
La chiesa. La scuola.
Il municipio.

                        Tutto.
               Anche l’erba.

                        Anche,
col camposanto, il fumo
tenero della ciminiera
della fornace.

                        Illesa,
albeggia sola la rena e l’acqua:
l’acqua che trema alla mia voce,
e specchia lo squallore
di un grido senza sorgente.

                       La gente
non sai più dove sia.

Bruciata anche l’osteria.
Anche la corriera.

                       Tutto.

Non resta nemmeno il lutto,
nel grigio, ad aspettar la sola
(inesistente) parola.

Mindent elégettek.
A templomot. Az iskolát.
A községházát.
 
               Mindent.
               A füvet is.
 
               A temetővel
együtt a mészégető kemece
enyhe füstjét is.
 
                Sértetlenül,
csak a homok és a víz virrad:
a víz, mely a hangomra megremeg,
és visszatükrözi egy forrás
nélküli kiáltás sivárságát.
 
                Az emberek,
nem tudod hol lehetnek.
 
Elégett a kocsma is.
Az autóbusz is.
 
                 Minden.
 
A gyász sem marad,
e szürkeségben, egy egyetlen
(nemlétező) szóra várva.