This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Carducci, Giosuè: Inno A Satana

Portre of Carducci, Giosuè

Inno A Satana (Italian)

A te, dell’essere

principio immenso,

materia e spirito,

ragione e senso;

 

mentre ne’ calici

il vin scintilla

sì come l’anima

nella pupilla;

 

mentre sorridono

la terra e ’l sole

e si ricambiano

d’amor parole,

 

e corre un fremito

d’imene arcano

da’ monti e palpita

fecondo il piano;

 

a te disfrenasi

il verso ardito,

te invoco, o Satana,

re del convito.

 

Via l’aspersorio,

prete, e ’l tuo metro!

no, prete, Satana

non torna in dietro!

 

Vedi: la ruggine

l’ode a Michele

il brando mistico;

ed il fedele

 

spennato arcangelo

cade nel vano.

Ghiacciato è il fulmine

a Geo va in mano.

 

Meteore pallide,

pianeti spenti,

piovono gli angeli

dai firmamenti.

 

Nella materia

che mai non dorme,

re dei fenomeni,

e delle forme,

 

sol vive Satana.

Ei tien l’impero

nel lampo tremulo

d’un occhio nero,

 

o ver che languido

sfugga e resista

od acre ed umido

provochi insista.

 

Brilla de’ grappoli

nel lieto sangue,

per cui la libera

gioia non langue,

 

che la fuggevole

vita ristora,

che il dolor proroga,

che amor ne incora.

 

Tu spiri, o Satana ,

nel verso mio,

se dal sen rompemi

sfidando il dio

 

de’ rei pontefici,

de’ re cruenti:

e come fulmine

scuoti le menti.

 

A te, Agramainio,

Adone, Astarte,

e marmi vissero

e tele e carte,

 

quando le ioniche

aure serene

beò la Venere

anadiomene.

 

A te del Libano

frernean le piante,

dell’ alma Cipride

risorto amante:

 

a te ferveano

le danze e i cori,

a te i virginei

candidi amori

 

tra le odorifere

palme d’Idume,

dove biancheggiano

le ciprie spume.

 

Che vai se barbaro

il nazareno

furor dell’agapi

dal rito osceno

 

con sacra fiaccola

i templi t’arse

e i segni argolici

a terra sparse?

 

Te accolse profugo

tra gli dei lari

la plebe memore

dei casolari.

 

Quindi un femineo

sen’ palpitante

empiendo, fervido

nume ed amante,

 

la strega pallida

d’eterna cura

volgi a soccorrere

l’egra natura.

 

Tu all’occhio immobile

dell’ alchimista,

tu dell’indocile

mago alla vista

 

dischiudi i fulgidi

tempi novelli

del nero claiistro

oltre i cancelli.

 

Alla Tebaide,

te nelle cose

fuggendo, il monaco

triste s’ascose.

 

O dal tuo tramite

alma divisa,

benigno e Satana:

ceco Eloisa.

 

In van ti maceri

nell’aspro sacco:

il verso ei mormora

di Maro e Flacco

 

tra la davidica

nenia ed il pianto;

e, forme delfiche,

a te da canto,

 

rosee nell’orrida

compagnia nera,

mena Licoride,

mena Glicera.

 

Ma d’altre imagini

d’età più bella

tal or si popola

l’insonne cella.

 

Ei, dalle pagine

di Livio, ardenti

tribuni, consoli,

turbe frementi

 

sveglia; e fantastico

d’italo orgoglio

te spinge, o monaco,

su ’l Campidoglio.

 

E voi, che il rabido

rogo non strusse,

voci fatidiche,

Wiclef ed Husse,

 

all’aura il vigile

grido mandate:

s’innova il secolo,

piena è l’ etate.

 

E già già tremano

mitre e corone :

move dal claustro

la ribellione,

 

e pugna e predica

sotto la stola

di fra’ Girolamo

Savonarola.

 

Gittò la tonaca

Martin Lutero:

gitta i tuoi vincoli,

uman pensiero,

 

e splendi e folgora

di fiamme cinto;

materia, inalzati:

Satana ha vinto.

 

Un bello e orribile

mostro si sferra,

corre gli oceani,

corre la terra:

 

corusco e fumido

come i vulcani,

i monti supera,

divora i piani,

 

sorvola i baratri;

poi si nasconde

per antri incogniti

per vie profonde;

 

ed esce; e indomito

di lido in lido

come di turbine

manda il suo grido,

 

come di turbine

l’alito spande:

ei passa, o popoli,

Satana il grande;

 

passa benefico

di loco in loco

su l’infrenabile

carro del foco.

 

Salute, o Satana,

o ribellione,

o forza vindice

della ragione!

 

Sacri a te salgano

gl’incensi e i voti!

Hai vinto il Geova

de’ sacerdoti.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://www.classicitaliani.it

Himnusz a sátánhoz (Hungarian)

Lét roppant kútfeje,

Anyag és Lélek,

Érzék és Értelem,

téged idézlek -

 

téged, míg bor ragyog

telt poharakban,

úgy mint a lélek ég

szembogarakban -

 

téged, míg mosolyos

földnek s egeknek

szerelmes szavai

összerezegnek,

 

s bércekről remegő

nász-titkos ünnep

zúdul a síkra, s az

foganva lüktet -

 

téged idéz merész

dalom, zihálva

tör hozzád, lakomák

Sátán-királya!

 

Vesd el a füstölőt,

te pap, s ne kántálj!

A Sátán - nem, papom -

meg sose hátrál!

 

Szent Mihály pallosát,

lásd, rozsda rágja,

a bűvöst; s űrbe hull

le a homályba

 

az arkangyal, a hű,

szárnyametélten!

A villám jégbefagy

Jahve kezében!

 

Halálszín mennykövek,

húnyt égitestek;

az égboltról bukott

angyalok esnek!

 

A sosem aluvó

anyagba válva

- dolgok királya ő,

formák királya -,

 

ő, Sátán, él csupán!

S ha villan éjszem:

ő az úr lobbanó

sötét tüzében,

 

bágyadt e szem, riadt,

s megbújva illan,

vagy éles-nedvesen

csábítva csillan.

 

Ő villódzik a víg

borvérű fürtön,

hogy röpke gyönyörünk

gyorsan ne tűnjön,

 

illanó napjaink

kínját juházza,

üdíti életünk,

serkent a vágyra!

 

Ó, Sátán, te dalolsz,

te élsz szavamban,

ha számból kiszakad

istent tagadva:

 

rongy pápák istenét,

s véres királyét;

a akár az égi tűz,

elméken átégsz!

 

Adonis vagy te és

Astarte - Sátán:

éltél már, s hirdetett

kép, vers és márvány,

 

midőn a ión derűs

levegőégre

üdvvel suhant Venus

Anadiomene.

 

Libanon lombjai

érted remegve

zsongtak, Aphrodité

támadt szerelme;

 

érted tombolt a tánc,

zengett a kardal,

érted égett a lány

szűz bódulattal

 

Edom pálmásain

megittasulván,

hol illatos, fehér

s porló a hullám.

 

Hogy sok jézushivő

barbár-keményen,

ocsmány "úrvacsorán"

gerjedt dühében

 

"szentelt" üszköt vetett

templomaidra,

argoszi jeleket

földre taszítva –

 

mit ért? Elrejt a nép,

számkivetettet,

S Lar-istenei közt

el nem feledhet.

 

Majd egy nő dobogó

keblébe rejlesz,

s elzsongitod, tüzes

isten s szerelmes.

 

Örök gond: űzöd a

sápadt banyát, hogy

fölistápolja e

kóros világot.

 

Az alkhimista zord,

merev szeméből,

s a mágus bölcs-makacs

tekintetéből

 

te sütsz! – s túl klastromok

roskatag rácsán,

tündöklő új eget

társz föl te, Sátán!

 

Tőled, ki mindenütt

vagy a világban,

futott a gyáva pap,

s bújt meg Thebában.

 

Kegyes vagy ahhoz is,

kit nem visz íve

ösvényednek, Sátán;

ím: Heloïse.

 

A durva szőrcsuha

hiába marja,

Maro s Flaccus dalát

mormolja ajka

 

Dávid-zsoltár, sirám

s könny közt; s ragyogva

– rózsás delphoi báj –,

a te dalodra

 

az ónszín, iszonyú

hadból elébe

libben Licoris és

libben Glicere.

 

S a letűnt szebb idők

sok más alakja

az álmatlan odút

nyüzsögve lakja.

 

Livius lapjain

életre kelnek

tribunok, konzulok,

népgerjedelmek,

 

s latin gőg mámora,

szerzetes, téged

a Capitolium

ormára késztet.

 

S a szó nyers máglyatűz

hamvába nem halt:

Wyckliffe s Huss jósszava,

halld, újra zeng, halld!

 

Serkentő szózatuk

már szerteterjed:

a század megujúl,

a kor betellett!

 

És már-már megremeg

korona, mitra :

a klastrom forrong már,

kapúja nyitva,

 

és harcol s harsog: ő

– vállán a stóla –

fra' Girolamo

Savonarola.

 

Csuháját elveti

Luther: e jelben

vesd el béklyód te is,

emberi szellem,

 

villogj és tündökölj,

repesve szállván;

fel, ébredj fel, anyag:

győzött a Sátán!

 

Egy zord, gyönyörű szörny

fékvesztve, döngőn

ront át a tengeren,

ront át a földön:

 

mint vulkán, vérszinű,

s szikrázva forrong;

a síkot elnyeli,

s áthág az ormon,

 

átlép a szurdokon,

s rejtőzve-bújva

bukik új oduba,

az alagútba,

 

majd kitör, s szilajon,

parttól a partig

mint forgószél suhog,

sivít s morajlik,

 

mint forgószél suhog,

szárnyát kitárván:

ó, népek, köztetek

ő jár, a Sátán:

 

jótéteményeit

hozza kezében,

zúgról zúgra vonul

a lángszekéren.

 

Sátán, forradalom,

ó üdv neked, te

igazság ereje

és győzedelme!

 

Tömjén-áldozatok

szent neved áldják:

legyőzted a papok

nagy Jehováját!



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://irc.sunchat.hu/vers/

Related videos


minimap