Carducci, Giosuè: Homérosz (Omero in Hungarian)

E sempre a te co 'l sole e la feconda

Primavera io ritorno ed a' tuoi canti,

Veglio divin le cui tempia stellanti

Lume d'eterna gioventù circonda.

Dimmi le grotte di Calipso bionda,

De la figlia del Sol dimmi gl'incanti,

Nausicaa dimmi e del re padre i manti

Lietamente lavati a la bell'onda.

Dimmi... Ah non dir. Di giudici cumei

Fatta è la terra un tribunale immondo,

E vili i regi e brutti son gli dèi:

E se tu ritornassi al nostro mondo,

Novo Glauco per te non troverei:

Niun ti darebbe un soldo, o vagabondo.

Opera Omnia, Rime nuove, Libro primo, VI, III

A nappal s dús tavasszal szívem újra

hozzád tér s énekedhez visszapártol,

szent agg, kinek fején ragyogva lángol

az örök fiatalság koszorúja.

Mesélj, milyen Kalüpszó sziklazugja,

mesélj, a Nap leánya mint varázsol,

szólj Nauszikáról s a szép tengerárról,

hol király-apja köntösét szapulja.

Szólj... Ah, ne szólj! Szenny törvényszéke lett

kumai bírák kezén a világ, hol

rongy a király, rútak az istenek:

s ha visszatérnél örökös hazádból,

én nem találnék új Glaukoszt neked,

s koldus-garast sem adna senki, Vándor.