Che cos’era il mare? (Italian)
Che cos’era il mare? Aveva
code d’acqua e zampe d’acqua tra le
rocce, levigava i ciottoli, faceva
sigle di luce sulla sabbia: era
profondo ma insensibile, si diceva, e
celibe, individuale, sterile.
In onde riottose o calme
maree saliva e discendeva, circondava
le terre, lui lunare, lui freddo, irriducibile
nel suo votarsi al movimento e all’aridità.
Le navi lo solcavano in lunghe scie.
Ora si è persa la memoria delle tempeste
e dei fari, dei velieri e dei transatlantici, dei
naufraghi, dei carichi di porpora e
di carbone, di Tiro, di Londra.
Era profondo ma insensibile, si diceva, dimora
delle conchiglie, delle famiglie dei
pesci, estinte, ora: aveva fondali viscidi, crateri e
alghe, e coralli.
Tagliava i promontori, reggeva le isole.
Giocava, lui muto, sprezzante, inservibile,
felice nei suoi movimenti
vitali |
Mi volt a tenger? (Hungarian)
Hogy mi volt a tenger? Vizlábai
és víz mancsai a sziklák közé nyúltak,
csiszolta a kavicsokat, fényjeleket
írt a homokra: mélységes volt
de érzéketlen, mondták róla,
és nőtlen, sajátos, terméketlen.
Mint lázongó hullámok vagy mint csendes árapály
emelkedett és sűlyedt, körülvette a földeket,
ő aki holdfüggő, ő aki hideg, rendíthetetlen,
mozgásra és érzelmi sívárságra szentelt.
Hajók szelték át hosszú csíkokat hagyva.
Mára már elveszett a viharok és
a világítornyok emléke, a vitorláshajóké
és az óceánjáróké, a hajótörötteké, a
bíborfesték és szén rakományoké, Türöszé, Londoné.
Mélységes volt és érzéketlen, mondták róla, kagylók
és hal családok hajléka, mára kimúltak:
nyálkás volt a tengerfenék, kráterekkel,
algákkal és korálokkal.
Kettészelte a hegyfokokat, támaszt nyújtott a szigeteknek.
Ő a néma, a mindent megvető, a használhatatlan,
boldogan játszott létfontosságú
mozgásaiban.
|
