This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Conte, Giuseppe: Nem szűnök meg a tengerről írni (Non finirò di scrivere sul mare in Hungarian)

Portre of Conte, Giuseppe

Non finirò di scrivere sul mare (Italian)

Non finirò di scrivere sul mare.
non finirò di cantare
quello che c’è in lui di estatico
quello che c’è in lui di abissale
la sua vastità disumana
senza pesantezza, senza un vero confine
la sua aridità senza sete, senza spine
le sue forme in perenne mutamento
sottomesse alle nuvole, al vento
e al cammino in cielo della luna.
Non ne conosco, non c’è nessuna
cosa più docile e più feroce
più silenziosa e più roca
più malleabile e turbolenta
di te, mare.
Ti piace contraddirti perché sei libero
e per i liberi. Ti piace ridere
sotto il bianco tiepido soffio del levante
ti piace saccheggiare con le libecciate
e piangere con nere palpebre tagliate.
Hai visto civiltà passare, quante?
Molto prima degli uomini e degli imperi
molto prima delle montagne e delle foreste
tu eri là.
Celebravi le tue solitarie feste.
Hai visto le triremi dei cartaginesi
le galee armate dai genovesi
numerose come stelle, alte come torri
le navi che portarono in Islanda
i vichinghi fuggiaschi che raccontò Snorri
Sturluson con le sue fisse metafore.
hai visto i polipi scindersi e gemmare
meduse su meduse nei fondali,
i naufraghi invano cercare
tra ghiacci e gorghi la salvezza
e non hai mai mosso un dito per loro,
hai accolto nel tuo silenzio buio i relitti,
li hai incrostati, protetti,
sei un vecchio padrone cinico
una madre troppo carezzevole
sei un amante incestuoso
sei un onanista, un asceta.

e se ti contraddici, è perché sei libero
e per i liberi, non hai dato all’uomo
la possibilità di recintarti, di venderti
di fare di te lotti, proprietà
hai dato fiori di luce senza frutti
hai dato ricchezze, hai dato lutti
ma mai tutto te stesso.
Di te nessuno può dire: sei mio.
Sei di tutti e di un esiliato dio.
Non servi, non ti inchini
se non alla legge delle maree
che un metronomo cosmico ha definito.
Ti amano i solitari, i lussuriosi
che trovano in te tutte le sinuosità
tutte le vischiosità del piacere
ti amano gli increduli, i cercatori
d’oro e di niente,
gli esseri tenuti in scacco da un insano
desiderio di conoscere l’eterno grazie al presente
ti amano i visionari, gli avventurieri,
tu non sei per chi è statico e appagato
ti amano i disperati, prigionieri
di un sogno che non si è mai avverato.



Uploaded byCikos Ibolja
Source of the quotationa költő

Nem szűnök meg a tengerről írni (Hungarian)

Nem szűnök meg a tengerről írni.
Nem szűnök meg énekelni arról
hogy mi az ami oly elragadtatóvá teszi,
hogy mi az ami oly mérhetetlenné teszi,
a végtelen kiterjedése,
minden nehézség nélkül, valós határ nélkül,
szomjnélküli, aggodalom nélküli sívársága,
változó alakja állandóan kitéve a felhőknek,
a szélnek és a hold égi útjának.
Nem ismerek, nem létezik  
engedelmesebb és ádázabb,
csendesebb és tompább,
engedékenyebb és háborgóbb,
mint amilyen te vagy, tenger.
Szeretsz ellent mondani magadnak,
és a szabadoknak, mert szabad vagy.
Szeretsz nevetni a langyos keleti fuvollat alatt,
törni – zúzni a délnyugati szelekkel
sírni felvágott fekete szemhéjakkal.
Hány civilizációt láttál kimúlni?
Te ott voltál sokkal előbb
mint az emberek, az uradalmak,
előbb mint a hegyek és az erdők.
Megszentelted magányos ünnepeidet.
Láttad a háromevezős karthágói hadihajókat
a felfegyverzett genovai triérész gályákat,
oly sokat mint a csillagok, magasakat mint a tornyok,
hajókat melyek a vikingi szökevényeket
vitték izlandba, melyekről Snorri Sturluson
zenget regéket örökös metaforáival.
Láttad a polipokat vizet szelni, a meduzákat
egyfolytában bimbózni a tengerfenéken,
a hajótöröttek jég és örvények közötti
hiábavaló meneküléseit
és egy újjat sem mozdítottál értük,
sötét csenddel fedted a hajóroncsokat
bevontad tengeri üledékkel és megvédted őket,
egy öreg és cinikus gazda vagy
egy túlságosan hízelkedő anya
egy vérfertőző szerető,
egy onanista, egy aszkéta.
 
és ha ellent mondasz önmagadnak,
a szabadoknak, csak azért van mert szabad vagy,
nem adtad meg a lehetőséget az embereknek
hogy bekerítsenek, hogy eladjanak,
hogy részekre, birtokokra  osszanak,
adtál fényvirágokat gyümölcs nélkül,
adtál bőséget, adtál gyászt
de sohesem adtad önmagadat.
Rólad senki sem mondhatja: az enyém vagy.
Mindenkié és egy kitagadott istené vagy.
Nem szolgálsz, nem hajolsz meg,
hacsak nem az árapály törvényének
melyet egy kozmikus metronóm határozott meg.
Téged szeretnek a magányosok, a kéjsóvárok
kik benned megtalálják a kecsességet
a kéjelgés összes sikamlóságát,
téged szeretnek a kétkedők
az arany és a semmi keresői,
azok akik nem tudnak szabadulni
az esztelen vágytól, hogy megismerjék,
hála a jelennek, az örökkévalóságot,
téged szeretnek a látnokok, a kalandorok,
hozzád nem méltóak a nyugodt és elégedett emberek,
téged szeretnek a kétségbeesettek,
rabjai egy soha meg nem valósult álomnak.
 
 



Uploaded byCikos Ibolja
Source of the quotationsaját

minimap