D’Annunzio, Gabriele: Alkony felé (In sul vespero in Hungarian)

(Madrigali Dell’Estate)

In sul vespero, scendo alla radura.

Prendo col laccio la puledra brada

che ancor tra i denti ha schiuma di pastura.

Tanaglio il dorso nudo, alle difese;

e per le ascelle afferro la naiàda,

la sollevo, la pianto sul garrese.

Schizzan di sotto all'ugne nel galoppo

gli aghi i rami le pigne le cortecce.

Di là dai fossi, ecco il triforme groppo

su per le vampe delle fulve secce!

(Nyári madrigálok)

Tisztáson bukkanok ki alkonyatra.

Kötelet hajítok a vadcsikóra, -

tajtékzik még fogain a fű habja.

Csupasz hátára pattanok, s najádom,

hónaljon fogva, a ficánkolóra

fölemelem, és a marjára rántom.

A ló patája, ahogy tovavágtat,

tobozt, fakérget, gallyat szertefreccsent.

Töbrökön át a háromfejű állat

fut a rőt tarlón, rekkenő melegben.