D’Annunzio, Gabriele: Nella belletta

(Madrigali Dell’Estate)

Nella belletta i giunchi hanno l'odore

delle persiche mézze e delle rose

passe, del miele guasto e della morte.

Or tutta la palude è come un fiore

lutulento che il sol d'agosto cuoce,

con non so che dolcigna afa di morte.

Ammutisce la rana, se m'appresso.

Le bolle d'aria salgono in silenzio.

(Nyári madrigálok)

Rothad a szittyó, és végig a lápos

a poshadó barack, a megrohadt méz,

s hervadt rózsa szagával int halálra.

Most a mocsár, mintha egy árva, sáros

virág lenne, mit augusztusi nap főz,

ez az édeskés tikkadás halálra.

Ha lépek egyet, elnémul a béka.

Pattog a csöndben a láp buboréka.