Foscolo, Ugo: Zacintóhoz (A Zacinto in Hungarian)
|
A Zacinto (Italian)Né piú mai toccherò le sacre sponde Ove il mio corpo fanciulletto giacque, Zacinto mia, che te specchi nell'onde Del greco mar da cui vergine nacque
Venere, e fea quelle isole feconde Col suo primo sorriso, onde non tacque Le tue limpide nubi e le tue fronde L'inclito verso di colui che l'acque
Cantò fatali, ed il diverso esiglio Per cui bello di fama e di sventura Baciò la sua petrosa Itaca Ulisse.
Tu non altro che il canto avrai del figlio, O materna mia terra; a noi prescrisse Il fato illacrimata sepoltura.
|
Zacintóhoz (Hungarian)Sosem jutok többé szent partjaidra, ahol gyermeki testem heverészett, jó szigetem! Magad csak nézdegéljed a Jón tenger tükrében, melynek fodra
egykor a szűz Venust világra dobta, ki ott gazdag szigeteket igézett, hogy nem is hallgatott róla az ének annak lantjáról, aki dalba fogta
a nagy kalandot, melyből viharoknak hőse, Ulysses megszépülve tért meg s Itháka partját csókolá veszetten —
Te csak dalát kapod majd meg fiadnak, szülőföldem, jaj, mert megkönnyezetlen temetést írt nekünk elő a végzet.
|